Alien mint faj

Az idegenek vagyis Linguafoeda Acheronsis (Magyarul: Acheroni Fiaskó) Az idegenek, vagy más néven xenomorphok tudományos neve, besorolása. Gropius Lysenko, a híres Weyland Yutani-s biológus nevezte el a fajt.

Az idegenek sok néven ismertek, a tudósok körében csak xenomorphok, a gyarmati gyalogságnál csótányok, rovarok, dögök, a mentálisan megtört Spearek leginkább sárkányként emlegetik őket vagy messiás ill. istennőnek a királynőnek, a galaxis egy másik szegletében kemény húsúként.

Ám teljesen mindegy milyen névvel illetjük, aki találkozott akár egyel is az általában a „tökéletes gyilkoló gép” névvel illeti.

Az idegenek mivoltát az emberiség sokáig nem tudta, körülbelül a fertőzés elterjedésével egy időben tudta meg az ICC vezetése, hogy egy Proteus nevű bolygón gyártották le az első egyedet. Igen, gyártották, mint egy limitáltan intelligens biológiai fegyvert, hogy kik, arról nagyon kevés információja van mind az embereknek, mind a Yautjáknak.

Az emberek Pilótaként emlegeti a fajt, akik véres polgárháborújuk miatt kifejlesztették ezt a biológiai fegyvert több tízezer évvel ezelőtt.

A xenomorphokat nem igazán lehet hasonlítani semmilyen más élőlényhez, amivel ember eddig találkozott. Két vékony, de rendkívül erős karral és lábbal, egy farokkal és egy banán alakú hosszú fejjel rendelkeznek, mindenféle látható érzékszerv nélkül. (persze a karok és lábak száma nagyban függ a gazdatest adottságaitól) Kivétel ez alól a száj ami „ezernyi” tűhegyes fogat rejt, sőt egy ún. Szekunder kilökhető „nyelvük” is van, melyen egy újabb fogsor kap helyet, ez a szervük elég halálos, mivel a lény olyan erővel tudja kilökni nyelvét, hogy könnyedén szétroppantja vele egy humanoid csontos koponyáját.

Bár nincsenek külső érzékszervek, de ritkán egyes példányok koponyájának elülsőrészén megfelelő megvilágításban mintázatként látszik a gazdatest koponya szerkezete. Ez egy eléggé földön túli „arcot” kölcsönözve a lénynek.

Egy példány megnőhet akár 2-2,5 méter magasra, ez mindig a gazdatestétől függ. (Mikor az idegenekről beszélünk, általában az emberből kikelt variánst vesszük alapul.) Végtagjai nagyon erősek, egy ember karját játszva kitépi és hatalmasakat tud ugrani, lábain és kezein akár ötnél több karom is helyet kaphat, ezzel egy érdekes képességet fejlesztettek ki, a falon mászást, képesek a falakon, plafonokon könnyedén nesztelenül mászni, ezt valószínűleg a lények részlegesen hidraulikus elven működő mozgása könnyíti meg. Továbbá valószínűleg milliónyi mikroszkopikus szőrszár szerű képződmény lehet az ujjaikon és tenyerükön / lábfejükön, mint a gekóknak, ez is segíti a falon való mászást. A lény „bőre” leginkább a földi kitinpáncélos rovarokéra emlékeztet, egy rendkívül ellenálló héj borítja, ezzel nagyon zord külsőt adva az idegennek. Nagyrészt szilikon polimereken alapszik a lény felépítése, de megtalálhatóak más váz anyagok is, mint amik a kitin vagy a csontvázakért felelősek. Külső vázuk rendszerint fekete – sötétkék - sötétbarna, továbbá lilás és zöldes színárnyalatú idegenek is léteznek.

Farka hosszú, csontos, rendkívül könnyen manőverezik vele, két lábon járásnál egyensúlyozó szervnek is működik, a farok vége rendkívül éles tőrszerű alakban végződik, amivel könnyedén felnyársal egy humanoidot akár fémpáncélon keresztül is. Ennek a végződésnek még egy fontos célja van, a farok végében egy kis méregcsatorna is található, amivel ha az idegen csak egy kicsit is belemélyeszti az áldozatba a farkát, bénító mérget fecskendezhet belé. Egyes variánsoknak éles tüskék találhatóak a farkukon.

A méreg izomspecifikus neurotoxin. Nem létfontosságú szerveket támad, légzést és keringést nem károsítja. Méreg elég erős, de az emberi szervezet le tudja bontani, lebontott hatástalan méreg vizelettel távozik. Mérget egy bizonyos szintig lebontja (vagy adagnyit) az ember észhez tér. – Nem ismert mi alapján adagolja az idegen a mérget, hogy ösztönös, vagy tudatos. A pengét kicsit belemélyeszti az áldozatba és befecskendezi a mérget. Ember esetén van, hogy másodpercek múlva bekövetkezik az eszméletvesztés, ám az is előfordul, hogy több órás rosszullét illetve szédülés követi csak a szúrást. Ritka esetben pár percig tart a hatás. Nem kizárt, hogy több különböző méreggel is rendelkezik egy idegen, miket képes valahogy „váltogatni”.
Farok tövissel egyes idegenek képesek erős feromont fecskendezni az áldozatba. Eme feromon célja, hogy az idegen követni tudja az áldozatot. Feromon több nap után is nyomot hagy, így lényegében megjelöli az idegennek merre is ment az áldozat.

Egyes példányoknak hátán található egy kis tüskékkel ékesített kinövés, mely a fészek falába való beakaszkodást segíti. Háton még általában furcsa légzőcsövek találhatóak, ezeknek feladatuk ismeretlen, sokak szerint légzőszerv, de nincs szükségük levegőre a lényeknek, talán lehet, hogy valamiféle részecskefelfogó szerv, ami az élő szervezetnek energiát ad. Feltehetően ők is képesek a környezetükből bioenergiákat kivonni, így ez a táplálkozás mellet egy kisegítő energiaszerző szerv, ezért képesek testtömegüket megőrizni táplálkozás nélkül. Más kérdés, hogy pl. jó pár variánsnak nincs ilyen „csöve”, mégis képesek környezetükből energiát kivonni. Vagyis igazából eme szerv funkciója teljességgel ismeretlen.

A lény táplálékát hús alkotja, különös módon az agy, amit elsődleges táplálékforrásnak tekintetnek. Bár éhség esetén bármilyen szerves anyagot képesek elfogyasztani.

A fejében található a kommunikációs központ. E mellet egy vese alakú szerv található. A felületét fulleritburokba zárt hurlantium borítja. A belsejében kúp alakú kinövés látható azokban pedig neuronok vannak. Ez az idegen lény 'pszichikai vevőberendezése. A fullerit és a hurlatium felfogja az E- hullámokat, a kúpok pedig interferencia jeleket gerjesztenek az elektromágneses mezőkből. A lény nemcsak érzékeli az agyhullámokat, hanem arra is képes, hogy a beérkező jelek alapján képet alkosson a hullámokat kibocsájtó élőlény fizikai megjelenéséről. Továbbá képes elkülöníteni az érzelmeket (félelem, agresszivitás stb.) Nem bizonyított, de feltehetően a zsákmány pszichikai állapotától függően cselekszik. Minél jobban fél az áldozat annál magabiztosabb. Viszont olyan lény mi nem fél, sőt roppantul magabiztos (és nem a tudatlansága miatt), az idegenre furcsa módon olyan hatással van, hogy az ún. harci értéke alacsonyabbá válik, nem úgy, mint egy gyáva ellenfél eseténél, sőt akár még kis időre meg is torpanhat az idegen ilyen ellenfél esetén.

Az idegen rendelkezik még szagló és hallószervekkel is, bár ezeknek a tulajdonságait és milyenségét, még nem sikerült feltérképezni. Furcsa banán alakú feje 360 fokos „látást” biztosít, ezt valószínűleg mentálisan hozza létre, nem szokványos látószervekkel.

Kommunikációjukat primitívnek is lehetne nevezni, egymás között feromonokkal történik, amik szimplán illatok, az idegeneknek nagyon jó szaglásuk van, ám ritkább, bonyolultabb esetekben mentális kapcsolattal kommunikálnak, afféle telepátiával, mivel állandó kötelékben vannak közeli fajtársaikkal és a királynővel. Viszont a királynők képesek egymás közt fent tartani stabilan a mentális kommunikációt. Az idegenek saját szemszögükből sajátos módon látják az élőlényeket, amolyan aura veszi körbe az élő organizmusokat. Feltehetően a lélegezhető levegőjük igényétül függ, feltehetően ennek hála ismeri fel az arctámadó, hogy milyen anyaggal kábítható és tartható életben a gazdatest. (Saját fajukat vörös, az embert kék, a predatort zöld aura veszi körül.) Továbbá, a hang és testbeszéd szerepe a kommunikációjukban nem egészen ismert, de lényeges szerepet tölt be.

Testük felépítése roppant furcsa. Rendelkeznek gerinccel, de ez egybeépül a külső vázzal. Gerinctörést nehezen képesek túlélni, de farok vagy végtagvesztést túlélik. Vedlésekkel pedig képesek az elvesztet testrészt visszanöveszteni.

Kinézetre roppant furcsa lények. Nem csoda, hisz biológiai fegyverek. Biomechanikus felépítésük izomzaton, vázon és a keringési rendszeren is látszik. Olyanok mintha valami féle gépek lennének, holott élőlények.

Vére koncentrált molekuláris sav, ami magas nyomáson kering a szervezetben, célja a védelmen kívül ismeretlen, talán a részben hidraulikus mozgáshoz kell a magas nyomáson keringetett anyag, vagy valamiféle támogató anyag a belső szervekhez, de lehet, hogy csak a védelem szempontjából van így. Tehát „ha egy idegent mélyen megvágunk, valószínűleg az arcunkba kapjuk a levét és nem ússzuk meg szárazon.” Az arctámadó képes bőrén savat kiválasztani, hogy ezzel akadályokat marjon át. A felnőtt egyedek pedig képesek lehetnek szájukon át savat köpni. A sav szinte mindennel képes reakcióba lépni, alig van anyag mi képes lenne egy ideig ellenállni vagy kibírni ezt az anyagot.

Egyetlen célja a fajfenntartás. Bármilyen környezethez rendkívül gyorsan alkalmazkodik. Ez azzal magyarázható, hogy a gazdatestből kikelő idegen örökli a gazdatest emlékeit, jellemzői egy részét, külsőleg és belsőleg is.

Szociális felépítésük a földi rovarokéhoz hasonlít, leginkább a méhekéhez, hangyákéhoz. A lények fészkekben élnek, egy fészekben helyet kap az idegen „család” a boly. A fészkek általában nedves meleg helyeken vannak a környezet adottságaitól függően, ha úgy hozza sors, akkor saját maguk építik fel a hatalmas ovális fészket és nem a meglévő barlangokba vagy romokba „fészkelnek be”. A királynő általában a fészek közepén található, a fészek falait, nyálkás fényt elég jól elnyelő fészek-zselé alkotja, amit az idegenek termelnek, (nyáluk és testnedveik, amiktől állandóan nyálkásak) fészek valószínűleg korlátlanul terjedhet, és a szervetlen anyagokat egy idő után lebontja. Ahogy a méheknek is nekik is van királynőjük, ez a biológiai fegyverek sakkban tartásához kellett az alkotó fajnak, mivel a királynőért szemrebbenés nélkül az életüket adják az alattvalók. Tojásokkal szaporodnak, amit a királynő rak. Fejlődésük átalakuláson alapul.

A tojások húsos hártyáiknak köszönhetően elég zord körülmények között is megvédik a benne lakozó petehordozót, a tojás valamiféle ösztönszerű módon kinyílik, amint érzékeli az arcmászó, hogy alkalmas gazdatest van a környéken, talán ilyenkor a tojás még az arcmászó része így nyílhat ki magától a tojás. A tojás valamiféle erekhez és nyálkához hasonló közeg tapasztja a talajhoz. Lehetséges, hogy ezen keresztül képes tápanyagokat felszívni a környezetből. A tojásban is sav kering védőmechanizmusként.

Az arcmászó kb. 25-30 cm hosszú, négy pár csontos ujja van és egy kb. 20 cm hosszú farka. Arctámadók közt lehet némi különbség annak ellenére, hogy ugyan ahhoz az „alap” fajhoz tartoznak. Ennek oka ismeretlen. Néha előfordul, hogy kis tüskék merednek ki a hátából. Színe halovány barna, sárga illetve szürke lehet a lénynek. Rendkívül gyorsan képes mozogni és ha megtalálja a gazdatestet farkát maga alá húzza és kilövi magát az áldozat arca felé. Miután ráugrott csontos ujjait megfeszíti az áldozat fején és a

petecsövét az áldozat szájába dugja, a farokkal elszoríthatja az áldozat torkát, hogy elájuljon, két furcsa léghólyaggal is rendelkezik, ami valószínűleg optimális koncentrációjú levegőt juttat az áldozat légcsatornáiba. Miután a megtermékenyítés végbement az arcmászónak nincs sok ideje, környezetétől függően menedéket keres, majd elpusztul, ám az embrió már az új gazdatestben növekszik. Léteznek továbbá királynő embriót hordozó arcmászók, ez ritkán történik meg és általában fontos céllal rakja a királynő az ilyen tojásokat, lévén egy bolyban, egy királynő az optimális. Ez a cél lehet például egy másik bolygóra való eljutás, vagy egy másik független fészek kialakítása. Az ilyen arcmászó nagyobb és koromfekete lábai között hártyák húzódnak.

Továbbá praetorian hordozó arctámadók is léteznek, bár a királynő ritkán rak ilyeneket, hisz praetorianná sima harcos is tovább fejlődhet.

Amennyiben a gazdatest szájnyílása túl nagy, az arctámadó megpróbál így is bele petézni. Ehhez feltehetően gyorsan próbálja elkábítani a lényt kábító gázzal, majd a pofájába gyorsan belemászva normálisan belepetézik.

Arctámadóknak két bőrrétegük van. Felső réteg poliszacharid fehérjékből áll. Másodlagos belső bőrszövetének sejtjei folyamatosan elhalnak és ezek helyére polarizált, szerves szilikátokat épít be. Szilikátokra való lecserélés akkor következik be, mikor az arctámadó elkapta a gazdatestet. Második bőr folyamatos szilárdulásával igyekszik elérni, hogy minél nehezebben lehessen lefeszegetni az áldozatról. Szilikátos sejtek fémes kötésűek. Szilikátréteg páratlanul szilárd molekuláris struktúrát mutat mikroszkóp alatt.
Eme két réteg közt helyezkedik el a vérkeringésen kívüli plusz sav, mi nagy nyomás alatt van. Sima savas vér mellé ez egy extra védelmi vonal.

A gázkiválasztást másra is képes használni. Képes a környezetből azokat a gázokat kinyerni és testében felhalmozni mik az adott nyomáson és gravitáción számára lebegést tesznek lehetővé. Így a levegőben lebegve farkát használva képes egy síkban haladni. Ez a folyamat, hogy felszívja magát gázokkal idő igényes. Persze a levegőben ahhoz, hogy még jobban felemelkedjen ismét gázokat kell felszívnia (de egy bizonyos mennyiségnél többet nem képes testében tárolni) Ereszkedésnél pedig ki kell engednie a gázokat. A levegőben viszont lassú, és könnyű célpont.

A gazdatest fel is ébredhet akár a megtermékenyített időszakban, ez az idő 1-2 órától akár fél napig is eltarthat,

ha az áldozatnak valamiféle gátló betegsége van. Az embrió a gazdatesttől szívja el a tápanyagokat, ez a gazdatestnél nagy étvágyként jelentkezhet. Ha az embrió eleget nőtt ösztönösen ki akar törni.

A mellkasrobbantó kitörése nagyon fájdalmas és közel sem rövid esemény, az áldozat először mellkasi fájdalmakat érez, majd a levegőt is nehezebben fogja venni. Az idegen közben elkezdi kirágni magát a gazdatestből, átharapva az útban levő belső szerveket, a szegycsontot vagy a bordákat, majd a külső hámréteget, ezután egy kis kígyószerű alak jelenik meg az áldozat hasából. Leggyakrabban kígyószerű, de megeshet, hogy a mellkasrobbantó még a gazdatestben átesik egy fejlődési stádiumon, így egy a kifejlet idegen miniatűr változata tő ki a gazdatestből.

Ezután egy rövid, általában 1-2 óráig tartó fázis következik, ami abból áll, hogy a kis kígyószerű lény táplálékot

Melkasrobbano runner — Kifejlet idegenre emlékeztető mellkasrobbantó.

keres, ha a kikelés egy fészekben történt. Valószínűleg a dolgozók már gyűjtöttek elég táplálékot nekik is, aztán, ha eleget evett, egy idő után levedli bőrét és elkezd átalakulni, kifejlődik belőle a gyilkoló gép. Azt nem tudni hogyan és hány vedlés megy végbe, de a végeredmény a kifejlett példány. Kifejlődés időtartama függ az elfogyasztott tápanyag mennyiségétől, néhány órától egy napig is terjedhet a kifejlődési idő. Amennyiben nem jut táplálékhoz, akkor kénytelen környezetéből kivonni a szükséges anyagokat, ekkor tarthat egy napig a kifejlődési idő.

A királynő embrió több napig is fejlődhet a gazdatestben. Ha eme idő alatt a gazdatest elpusztul, az embrió kimászik annak száján és megpróbál új gazdatestet keresni és abba bemászni, amennyiben még nem eléggé fejlet. Ez roppant veszélyes, de más lehetősége nincs. Erre elviekben, csak a királynő embrió képes, sima embriók elpusztulnak, ha a gazdatest is elpusztul. Valószínűleg csak a királynő embriója képes elszakítani magát a gazdatest tudatától vagy lelkétől – ha jobb szinonima kell.

Lélek, ugyanis kutatások bebizonyították, hogy arctámadó mesterséges (pl. erre acélra klónozott emberi torzóba nem hajlandó bele petézni, mivel nem az egész testet klónozták, így személyisége, tudta a nincs a torzónak agy nélkül) tudat nélküli gazdatestbe nem hajlandó bele petézni, csak olyanba ami ténylegesen él, van tudata.

Kifejlet idegenek közt érdemes megkülönböztetni, a fiatal, a dolgozó, a

harcos és a vezér egyedeket. A még fiatal egyedek tapasztalatlanok, inkább a tapasztaltabb példányokat követik. Egy jó fizikumú ember is meghátrálásra képes késztetni egy még fiatal idegent, ugyanis bár már agresszív, mint egy felnőtt, de még él benne a mellkasrobbantói ösztön, ami magas fokú óvatosságra inti.

A dolgozok bár erősebbek, mint egy átlagember, mégis az ő feladatuk a tojások gondozása, királynő ellátása, fészek karbantartása.

A katonák feladata, a vadászat, és gazda testek begyűjtése, őket az idősebb tapasztaltabb vezér idegenek vezetik. A vezér idegenek, könnyen felismerhetőek onnan, hogy rendszerint ők vannak a falka élén.

A kifejlett lényeknek sok különböző főbb fajtája ismeretes, persze a gazdatest tulajdonságai miatt minden lény egyedi, de pár főbb jellemzővel bíró fajtát megkülönböztetünk. Ezek nem mutánsok, nem új fajok. Ezek is közönséges idegenek, csak a gazdatest más tulajdonságait örökölték. Legkönnyebben variánsnak hívhatjuk őket.

A variánsok mind dolgozó-harcos funkciót töltenek be a fészekben, egészen addig, míg a királynő nem határoz úgy, hogy új feladatkört kell ellátniuk, ekkor tovább fejlődnek, lényegében új életstádiumba lépnek. Egyik ilyen a Köpő. Sima idegen is képes lehet savat köpni, ám ezt a keringésükből kell állniuk. Olyan, mintha egy ember vérét köpné támadás képen, nem ajánlott dolog. Viszont a köpő idegen plusz savas vérrel rendelkezik. Koponyája módosult és több savval teli zsákot rejt. Eme zsákok sérülékenyek, bár hülye az aki meg meri vágni őket. A köpők elég ritkák, úgymint a ravager, leginkább csak akkor fejlődnek ki, ha „hadiállapot” lép érvénybe. Ez konkrétan a földi háború idején több ezer, vagy tízezer ilyen lényt eredményezett szerte a Földön. Koncentrált sav könnyedén rágja át magát egy M577-es páncélzatán. Köpésük pedig, tíz méteren halálosan pontos, akár harminc méterre is képesek elköpni. Ezenfelül képesek savas párát lehelni, így akár savas kis felhőbe burkolni magukat.

Boiler vagyis a királynőért mindent. – Lehetne a jelmondatuk. Talán ez egyik

legritkább idegen fejlődési stádium. Igazából egy zsákutca. Két esetbe jöhet létre: Ha a fészek már szinte kétségbe esetten védekezik. Vagy ha gazdatestek bőségesen állnak rendelkezésre. Természetesen más esetben is kifejlődhet, de ez az eshetőség ritka.
Teste tele van savval teli hólyagokkal. Eme hólyagok még a mozgást is megnehezítik a lénynek. A lény lényegében egy savval teli önmegsemmisítő „lufi”. Bár képes rendesen harcolni, mégis a pusztító mivolta abban jelenik meg, hogy testében kémiai reakciókat indít el, mik hatására a keletkező savas gőz túlnyomása szétrobbantja a testét. Így folyékony és légnemű savval teríti be a környezetét.

Megesik, hogy egy sokat élt, a fészekért sokat adott dolgozót a királynő

praetorianná avat, ezt a királynő mentálisan és feromonok segítségével tudja végbevinni. A dolgozó átalakulások sorozatán megy keresztül, aminek végeredményeképpen megszületik a praetorian, egy kb. több mint 3 méter magas lapos fejű iszonyatosan erős, de lomha lény. Viszont az átalakulás nem veszélytelen. A fiatal praetorianok olyan feromonokat bocsájtanak ki, melyek magukra haragíthatják a fészket. Így a fiatal praetorianok kénytelenek elhagyni a fészket ama pár napra. míg teljesen átalakul a szervezetük. Visszatérve pedig ellátják a feladatukat.

Praetorian hordó arctámadó is létezik. Ideális esetben praetorian így születik. Eme esetben békességben ki tud fejlődni, nincsenek olyan feromonok mik felbőszítenék a fajtársait.

A praetorianok általában a fészek őreiként ismertek, ritkán indulnak gazdatestek begyűjtésre, egy esetleges támadás miatt a fészek közelében szoktak lenni, az erejük nagyon hasznos a fészek védésekor, falat mászni csak nehézkesen tudnak, ám a külső rétegük kárpótolja ezért, mivel nagyon vastag páncél borítja őket. Az emberi kis és közepes kaliberű fegyverek szinte teljesen hatástalanok ellenük, és a predator fegyverek is nehezebben hatolnak át rajtuk, emellett majdnem a legszívósabb lények a királynő mellett.

Alig ismert, de a praetoriannak van két másik fejlődési stádiuma.

Egyiket ravagernek nevezik. A pajzs alakú fej vissza fejlődik hasonlóra, mint

a sima harcos idegeneké. Viszont testmérete még jobban megnő, páncélzata még erősebbé válik és testi ereje is jelentősen megnő. Jellegzetessége a méretén kívül, a hatalmas éles pengés karom, mely segítségével egy APC-t vagy egy könnyű tankot is képes széttépni. Eme penge majdnem megközelíti a gyémánt tulajdonságait, szinte törhetetlen és alig csorbul ki. Ha kicsorbul a lény kénytelen megélezni tereptárgyakon vagy a két pengét egymáson megfenni. Páncélzata ellen a kisebb páncéltörő lőszerek gyengék. Egy ilyen idegen egy szokványos tengerészeti támadó felállásnak maga a végzet. Roppant agresszív, az ilyen lények képtelenek gazdatestnek valót ejteni. Túl agresszívak hozzá, mindent elpusztítanak, kivéve a fajtársakat.

Carrier, elsőnek visszafajzásnak néz ki. Mérete ugyan akkora, mint egy

praetorian, de ugyan úgy néz ki, mint egy harcos, és ereje is olyan, páncélzata pedig gyenge. Egy dolgot leszámítva: több légzőcsáp van a hátán illetve plusz tüskék. Ez egy okból van így, arctámadókat hord magán. Előfordulhat, hogy több tucatot is. Elméletileg akkor fordul elő ez a típus mikor a fészek gyors terjeszkedést hajt végre. A tojások a fészekben kikelnek és az arctámadók felmásznak egy ilyen idegenre, az pedig elviszi őket a fészken kívüli gazdatestekhez.

A fő-idegen a királynő, hatalmas 6-7 méter magas teremtmény általában 2 pár karral, amiből az alsó kettő kicsi és nehezen mozgatható. Koponyája hatalmas, és rendkívül erős és szívós teremtmény. A királynő normálesetben nem bocsátkozik harcba, ő a boly fenntartásáért, a tojások lerakásáért és a gyermekei irányításáért felel. Míg az átlagos idegennek nincs magas intelligenciája, a királynőnek magasabb is lehet, mint egy átlagos emberé. Mivel a dolgozók állandó kapcsolatban vannak a királynőjükkel, ezért tűnhetnek nagyon okosnak. Bár valójában csak ravaszságuk a sajátjuk és az ölési ösztön. A királynőnek még egy fontos része a tojócső, ez valójában –a nevéből is következően- csak a tojások lerakására szolgál és valószínűleg a termelt pempő kissé megkeményedett és módosult formája ez az objektum.

Miből lesz a királynő? Kérdi az egyszeri humán,

királynők csak nagyon speciális esetben születnek. Bizonyos, hogy egy tojás és egy gazdatest szükséges hozzá, hogy kifejlődjön egy dolgozó. Ám mivel a dolgozó közelében nincs egy mentálisan fejlettebb királynő így nem kap parancsokat sem, ekkor az idegen csak az ösztöneire hagyatkozik és megpróbál minél tovább túlélni, persze az agresszivitása is megmarad.

Az ősi faj a Pilóták eredetileg nem tervezték, hogy a xenomorphok királynőket tudjanak létrehozni magukból, mivel a genetikájuk valahogy mégis megváltozott, így történhetett, hogy kicsúsztak az irányításuk alól. Az egyetlen ok, ami miatt a királynők maguktól tudtak születni az a pempő. Ezt az anyagot minden idegen termeli magában. Az anyag hatása, hogy ha az idegen egyedül van, nincs királynő aki kordában tartaná a pempő termelődését, így optimális ütemben termelődik. A végeredmény, hogy pár nap alatt pár vedlés után megszületik egy királynő, ami tojásokat kezd rakni.

Egy teória szerint a fiatal királynők nem csak tojással tudnak szaporodni, de az embriókat közvetlenül tudják gazdatestekbe juttatni. Így szájon vagy más testnyíláson keresztül egy biztos helyre juttatva a kicsiny mellkasrobbantókat. A kifejlődési időtartam kb. egyezik az arcmászós megoldással max. 1-2 órával rövidebb.

Amennyiben az idegen nem képes királynővé fejlődni (pl. nincs társa ki védené) abban az esetben ismeretlen úton képes tojást készíteni holttestekből. Némi nyálkával bevont holtest biológiai folyamatok révén tojássá alakul. Folyamat ismeretlen, de az így keletkezett tojás ugyan olyan, mintha királynő tojta volna. Igaz a folyamat pár napot is igénybe vehet.

Így a faj szinte teljesen kiirthatatlan, egy megmaradt példány is fent tudja tartani faját, ha van gazdatest a közelben. Persze az idegenek sem örök életűek, programozott életciklusuk kb. 1-2 ezer év. Emberi szemmel a végtelenség ám a Pilótáknak ez csak egy-két emberöltő volt.

A Linguafoeda Acheronsisek alapból úgy mondhatóan nem nélküliek. A

királynő az egyedüli tényleges nőstény. Hím idegenek csak ritkán jönnek világra, de akkor nem egy, hanem több. Kifejlődésük után lemészárolják egymást, a legerősebb életben maradt párzik a királynővel. Az aktus végén a királynő kivégzi a hímet. Feltehetően hímek akkor jönnek létre mikor a királynő egyre több rendellenes mutáns tojást rak, mit persze rögtön megsemmisít a fészek. A hím rendeltetése lehetséges, hogy a „génfrissítés”. Szaporítószervek a fejen találhatóak. Rendszerint három pár csápszerű nyúlvány.

Empress, vagyis császárnő. Ha egy bolygón több idegen található, akkor a fészkek közül kiemelkedik egy sokkal nagyobb fészek. Ebben található az empress. A fészkek közt háború révén is kiemelkedhet az a királynő melyik empressé fejlődik. De a földi események, a totális háború egy másik fajjal, az emberrel, gyökeresen megváltoztatta ezt. Lényegében a normál idegen fészkek közti dominanciai összecsapások minimálisra csökkentek ill. szinte megszűntek a földi háború miatt. Valószínűleg fejlődnek intelligenciában, és rájöttek, hogy más képen is eldönthető a dominancia. Ennek módja ismeretlen.

Empress nagyobb és sokkal több tojást képes lerakni, mint egy átlag idegen királynő. Egy idegen fészek maximálisan 2000 példányt foglal magába. A császárnő fészkekről sokat nem tudunk, de nem kizárt, hogy számos másik királynő is él bennük és nemzik az utódokat. Így több 10 000-res létszámúakra becsülhetőek. Az anyakirálynő fészke pedig sokkal nagyobb lehet…

Anyakirálynő, vagyis a legfőbb idegen. A királynők egymással folyamatos

kapcsolatban vannak mentális úton, ennek tér sem idő nem szab határt. Ennek hála képesek a fészkek támadásaikat és mozgásaikat össze egyeztetni. De mindenekfölött áll egy idegen, ő az anyakirálynő. Lényegében a xenomorph lény legvégső fejlődési stádiuma ez. Mindig csak egy ilyen lény létezik, de ő az aki alá tartozik az összes királynő. Feltehető legelső anyakirálynőt (mely valószínűleg több tíz ezer éves volt) Ripley és csapata rabolta el a Proteusról és szállította a Földre, hogy a köré sereglet idegenekkel (ez több milliárdot jelent) egy atombomba segítségével végezzenek. Ez viszont nem sikerült, a bomba nem lépet működésbe. Évek múlva a Földért vívott harcokban az Antarktiszon ismét megtalálták és elpusztították. A Föld visszavétele után pedig a GrantCorp a CMC-vel egyűt visszatér a Proteusra és az új anyakirálynőt is elpusztítják. Az új harmadik anyakirálynő helyzetét eztán már nem sikerült lokalizálni.

Az anyakirálynő nagyobb és erősebb, mint egy sima királynő, arról nem is beszélve, hogy úgy mondhatni a központi tudatban neki tejhatalma van a többi királynő felett is. Kinézetre egyeznek a sima királynőkkel, leszámítva a „harcsabajszot” amit hordanak. Anyakirálynő halála esetén az idegen az egész világon mintha legyengülnének. (úgy mondhatni felsőbb utasítások nélkül tengődnek) De amint ismét van anya királynő életre kelnek. Az, hogy a királynők, hogy választják ki maguk közül az új anyakirálynőt ismeretlen, úgymint az átalakulási ciklus hossza is.

Alienek és a hormonok[]

Razor claw – Kifejlet harcos idegen, mely szokásosnál nagyobb és erősebb karmokkal rendelkezik.

Laikusok számára az idegenek egyedfejlődésük alatt mutációkon esnek át. Ám ez nem igaz. Mutáció genetikai változás, ám az idegenek a tőlük eltérő genetikai állományú idegeneket elpusztítják. Akkor mégis mi ez a nagy diverzitás? Egyszerű a válasz: Hormonok.
Számos idegen van melyek nem képeznek külön fejlődési stádiumot, de eltérnek társaiktól. Eme idegeneknél a hormonok tehetőek felelőssé. Megváltozik az idegen hormonháztartása, így bizonyos testi jellemzők megváltoznak. Nagyobb lehet az idegen, erősebb lehet a páncélzata holott nem is praetorian, megnyúlhatnak és megerősödhetnek a karmai holott csupán csak egy harcos, nem pedig ravager.

Amikor egy idegen új kasztba/életciklusba/fejlődési stádiumba lép, akkor drasztikus hormonális változásokon esik át. E mellet enyhébb hormonális átalakulások is vannak, mikkel nem lép új életciklusba a lény, ám kinézete, képességei és fészekben betöltött szerepe is megváltozhat.
Hormonális változások elindulhatnak maguktól is, ám a királynő is elindíthatja ezt feromonok, vagy mentális ráhatással.

Vagyis egy idegen három dologtól függ. Milyen életciklusban van, mi volt a gazdatest és milyen a hormonháztartása.
Számos olyan idegen „típust” ismerünk, melyek eltérnek az életciklusuktól, mégsem nevezhetőek új fejlődési stádiumnak.

Alienek és a DNS[]

Apró kis mutáció esetén is ama egyedet az idegenek széttépik. Ám mégis akkor mért nem támadják meg egymást a különböző variánsok?
Válasz egyszerű, az alap idegen génállomány számít. Ez állandó és változatlan, amelyik idegenben megváltozik, arra nem vár szép sors.
Gazdatesttől átvett gének nem öröklődnek, csak a tiszta alap idegen génállomány. Ez tisztán van jelen az arctámadóban és a mellkasrobbantó kezdeményben mit beültet. A mellkasrobbantó kezdemény tápanyagokat szív el és emlékeket is átvesz a gazdatesttől, no és DNS-t. Ez a DNS az alap idegen génekhez épül be. Egyes elméletek szerint a gazdatest génállományának 40%-át is átveheti egy idegen.
Tehát változó mennyi gént vesz át egy idegen. Ugyan abból a fajból kikelt idegeneknél is változó. Például predalienek esetében a raszták nem öröklődnek minden esetben, sőt, egyes predalienek feje rövid és a második állkapocs is hiányozhat. Ettől még ugyan abba a fajba tartoznak, csupán csak más és más géneket vettek át a gazdatesttől és más formában hasznosították őket. (Megjegyzés: A szekunder nyelv, az idegen alap génállomány része, viszont, hogy egyes predalieneknél mért nem fejlődik ki? Nem tudni.)

Viszont mi a helyzet a „bugman” és Eloise esetében? Hosszas magyarázás nélkül, a lényeg, hogy a DNS-ükben az alap idegen génállomány bent van. Bugmanek esetében a teljes ember DNS az idegen DNS mellet, mint gazdatesttől átvett DNS szerepét tölti be.
Természetesen nem ilyen egyszerű, hogy beépítjük saját DNS-ünk mellé az idegen DNS-t. Mert az is megtörténhet, hogy az ember DNS-el elkeveredik, akkor pedig az idegenek nagyon nem fajtársként kezelik az illetőt. Persze ez csak egy komplikáció a sok közül. Elmondani egyszerűnek hangzik, közben elég komoly genetikai szakértelem is kevés ehhez.